home

Vrbas “Panonski Vasar” 38. fesztivál 2016.

   A Tánccsoportunvrback sok-sok év után újra külföldön járt.Az egyesület meghívást kapott díszvendégként a már több évtizedes ismerettséghez köthető Vrbas városába Ljubomir Vujcin koreográfus és tánccsoportja által megszervezett “Panonski Vasar” 38. fesztiváljára. A csapat 09.24-én a hajnali órákban indult Pomázról. Egy pár megállást tettünk a tagok összegyűjtésére,valamint a kísérő zenekarunk számára. Ezt követően irányt vettünk az úticélhoz…   A hangulat már a buszon nagyon jó volt, ezen a napon egy szülinaposunk is volt Márti, akit már a buszon megünnepelgettünk. A zenekar kis idő elteltével hangszert vett a kezébe és örömzenét játszott a csapatnak. Énekelgettünk, és még táncoltunk is, mert a hely hiánya sem tántorított el senkit. A produkciónkban elhangzó énekek átismétlése is megtörtént a buszon!
Megérkeztünk fél tizenegy tájékán a fellépés helyszínére, míg vártuk a házigazdákat, sokan megtaláltuk a helyi igazi szerb sörözőt és elfogyasztottuk a hely sör a “Jelen pivot”. Ezután mondhattuk hogy hivatalosan is JELEN vagyunk. Nem sokkal eztán megérkezett Vujcin Ljubomir és fia Dusán nagy örömmel fogadta a csapatot egy rövid útbaigazítás után mindenki elment a saját “családjához” egy ebédre és lepakolásra. Ezt követően 16:00 megtartottuk a technikai próbánkat (színpad bejárás, hangbeállás) majd az öltözőbe megkezdtük a sminkelést, kontyok elkészítését, öltözködést. A csapat 18:30 magasságában lépett színpadra, nagyon izgultunk, de azt hiszem a hangulat és az összetartozás ezt mind kompenzálta, a közönség örömmel fogadta a saját gyűjtésünket a Pomázi Lakodalmast ( Pomaski Svatovac) melyet azt hiszem nem meglepő ha azt mondom, hogy Ljubomir Mile Vujcin koreografált a gyűjtött anyagaink alapján. A fellépésünk nagyon jól sikerült, visszataps kíséretében így ráadást is adtunk.
A műsor után a Vrbas-i tánccsoport és az Opanke közösen ültünk be az éttermebe és vacsoráztunk élő zene mellett, a csoportunk valamint a házigazda csoport előszülinapot tartott Dárkonak, élőben hallhatta egyik kedvenc számát és ami mindannyiunknak meglepetés volt, a pincér egy tortával is kedveskedett neki. Ezt követően közös bulit csapott, nagyon jól érezte magát mindenki, táncolt, énekelt, mulatott, barátságot kötött, és a sikeres fellépést ünnepelte. A hajnali órákra mindenki “kellemes fáradtság” érzettel tért a saját házigazdáihoz. Másnap fél 12 kor találkoztunk és hazafelé útnak ejtettük a Szabadkai nagypiacot, ahol mindenki talált kedvére, inyére valót, ezután elindult a buszunk hazafelé, ám de a határhoz érve megdöbbemve láttuk hogy cirka 23 busz várakozik előttünk,mit tegyünk? A zenekar nem sokáig hagyta a hangszereket a tokjában, a határnál leszállt a buszról a csapat, és táncra perdült a zene hallatán, az előttünk és mögöttünk lévő buszról leszálltak az emberek és jól fogadták beálltak közénk és együtt ütöttük el az időt! Valami csoda folytán kb.1 óra múlva megindult a sor és áttereltek a kocsi sorhoz és átléptük a határt. A busz 9 óra után nem sokkal ért Pomázra. Fájó szívvel búcsúztunk el egymástól és ettől a hétvégétől.
Reméljük jövőre velük ugyanott…