Opanke

 Szeretettel vár mindenkit az Opanke!
13401128_1203181509694195_467572937_n“Opanke?” -manapság talán éppen oly sokaknak mondhat ez a név Budakalászon, Pomázon, Szentendrén és Csobánkán valamit, mint amilyen sokaknak nem. Akik régebb óta e környéken élnek, vagy akár több generációra visszamenőleg is itteniek, azok számára még a néhány évtizeddel ezelőtti közelmúltból is eleven emlékek gazdag csokrát jelenti az az egyre inkább felmorzsolódó kis közeg, amiben a szomszédok -köztük lakóhelyünk nemzetiségei- jól ismerték egymást, részeseiként a másik mindennapjainak és ünnepeinek. Ahogy a legtöbben ismerősökként, rokonokként, kollégákként összejártak, úgy az iskolákban is megszokott dolog volt az, hogy ezeken az akkor még kisebb lélekszámú településeken szinte minden osztály padsoraiba jutott néhány szerb, sváb, vagy szlovák származású gyermek, akiknek az otthonról hozott kultúrája sem társaik, sem pedig tanáraik számára nem jelentett idegen és ismeretlen világot.
1983-ban egy fiatal tanárnő ebben a szerencsés miliőben alapította meg azt a máig létező tánccsoportot, ahol szabadidejükben nemzetiségre való tekintet nélkül fiatalok tucatjai ismerték és szerették meg a délszláv táncok tarkaságát. E sokak által kedvelt lépések és a hozzájuk tartozó dallamok térségünkben emberöltők alatt pont úgy váltak valamiféle népszerű helyi közkinccsé, ahogy innen távolabb a tengeren túli feketék jazz muzsikája is túllépte a maga eredeti közegének határait. Ennek köszönhetően ha egy gyermek jött, már jöttek a társai is, és amit ez az akkor alig huszonéves tanárnő köztük elültetett, az igen hamar szárba szökkent: helybéli szerb és nem szerb származású fiatalok éveken belül nem csak hazai színpadokon arattak szép sikereket, hanem még e táncok “óhazájában”, Szerbiában fellépve is díjak sorát nyerték el.
Valódi sikertörténet, amit egy évtizeddel ezelőtt egyszerre több tényező is megtörni látszott. A legelső felcseperedett generáció tagjai fokozatosan munkába álltak, családalapításba kezdtek, mindeközben egyre csökkent az anyagi támogatottság és az érdeklődés egy olyan hasznos és szép dolog iránt, ami hosszú éveken át tudott sokaknak örömet szerezni. Pedig talán a mában és a jövőben is tudna… Ebbe vetett hittel nem adta fel az, aki három évtizeddel ezelőtt elkezdte, és vele együtt néhányan azok közül, akik mellette nőttek fel. A legnehezebb körülmények között, töredék létszámmal is tovább dolgozva életben tartották a csoportot, egy éve pedig több új tag érkezett, meglepő módon nem csak gyermekek, hanem jóval a harminc feletti korosztályból is! Ennek köszönhetően immár három korcsoportban folyik a munka, amihez szívesen látnak további jelentkezőket kortól és előképzettség függetlenül a Pomázi Művelődési Ház és Könyvtár épületében tartott próbáikon, minden csütörtökön 19-tõl 21 óráig a nagyoknak, péntekenként a kiscsoportnak 18-19 óra között, a felnőttek számára pedig 18-tól 20 óráig.