Nyitott kapuk, tárt karok…

(Jelenleg szerkesztés alatt…)

Az elmúlt évben augusztus 19-én még nem tudtuk csak reméltük, hogy újabb lehetőségek kínálkoznak majd az „Opánke” életében.
Többször feltettem magamban azóta is a kérdést, vajon ez csak véletlenek sorozata. Szerintem sokkal több annál.
A történet teljesen hétköznapinak tűnik, de mégsem az.
Aznap a szentendrei pravoszláv egyház hagyományos PREOBRAZSENJE, vagyis a Preobrazsenszkaja templom védőszentjének ünnepe (szerb búcsú volt).
Egyik évben sem hagynánk ki, sem ezt, sem más rangos eseményt és hozzátenném, hogy tagjaink életének is immár része lett szerb közösségünk ünnepsorozata – és ez nagyon boldoggá tesz.
Tömeg, jó hangulat, a Duna parton messzire elhallatszó fergeteges muzsika, tánc, és egyszer csak valaki megfogja a karomat és gyengéden kiinvitál a körből. Meglepődtem. A hölgy, aki megszólított, ismeretlen volt, bemutatkozott, amiből kiderült, nem hazai szerb. Pár mondat után tudtam meg, hogy gyermektánccsoporttal ékezett ez alkalomból Szentendrére, de nem töltenek itt sok időt. szinte csak átutaznak. Elmondtam neki én is, hogy itt is működik egy tánccsoport, kicsikkel, ifikkel, felnőttekkel, és ennyi elég is volt ahhoz, hogy címet, telefonszámot cseréljünk, máris készen állt az együttműködésre.
És elindult a gépezet, gyorsan, kitartóan. Mi akkor nagy felkészültségben voltunk a 35 éves jubileumi önálló estünk miatt. Novemberig időnk nem volt semmire… de azért leveleztünk, beszélgettünk és fény derült rá elég hamar, hogy ez nem is akármilyen kapcsolatnak ígérkezik. Hiszen nem máshonnan, mint PÁLÉ-ból valók, amely város 2006 óta Pomáz Bosznia-Hercegovina-i testvérvárosa lett.
Mi kell ennél több?
Több lehetőséget is felkínált a hölgy, az első és legközelebbi, idén január 9-12. tartó a Szerb Köztársaság napja alkalmából Paléban megrendezett ünnepség sorozat. Elfogadtuk!
Az egy órás műsorban szerepeltek a belgrádi meghívott vendégek, a helyi énekkar, a szavalókórus, a szólisták és mi.
A helyi TV közvetítette a programot, amelyet egy baráti zenés, táncos fogadás követett. Nagyszerű hangulatban telt az est, a házigazdák minden kívánságunkat lesték, igazán jól éreztük magunkat.
Másnap ellátogattunk a közeli Szarajevóba. Gyönyörű síparadicsom, igazi ékszer ez a hely.
A hideg és a nagy hó ellenére bejártuk, amit lehetett és amit időnk engedett. Pénteken, érkezésünkkor a házigazdák Pálét mutatták meg, persze csak a legközelebbi nevezetességeket.
Ehhez a látványossághoz legalább négynapi ott tartózkodásra lett volna szükségünk.
Ezt sajnos sem anyagi körülményeink, sem az időnk nem engedte most.
Hazaérkezésünk óta is levelezünk, beszélünk a meghívóinkkal, tervezzük a jövőt!
Remélem sikerül minél hamarabb viszonoznunk mindent, amihez várjuk városunk vezetésének és a Szerb Nemzetiségi Önkormányzatnak a segítségét. Végre ne csak papíron szerepeljen a testvérvárosi együttműködés! Bizton hiszem, hogy ez mindannyiunk érdeke.
Mi megteszünk mindent, hogy így legyen!

Fotók itt… <<>>

Krunityné Sosity Anica

35. éve Pomázon, Pomázért az Opánke

Megjelent:
Pomázi Cseresznye
(2018 ősz)

35. Jubileumi est